Avagy szerzőnk kalandja Franciaország jelenleg legtöbbre tartott pianistájával.
Jean-Efflam Bazouvet felvételeit a Zeneakadémián adott két zongorás koncertje után kezdtem el hallgatni. Előtte nem sokat tudtam a franciák egyik legtöbbre tartott pianistájáról (nem is annyira francia egyébként, mint inkább breton: a világ egyik legszebb helyén, Lannionban született, közel a Csatorna-szigetekhez).
A nevét hallottam már, tudtam, hogy Solti György utolsó felfedezettjének tartják, az egyik legérzékenyebb, legjobb Debussy előadónak, de a felvételei nem jutottak el hozzám. Legutóbbi budapesti koncertjén Szokolay Balásszal játszott Debussy műveket, majd Bartók két zongorás szonátáját. Debussy Szirének című alkotását Kocsis Zoltán, a Jeux-t Bazouvet átiratában adták. Az átírások hasonlósága, egyáltalán az a tény, hogy mindketten késztetést éreztek arra, hogy átdolgozzanak egy Debussyt, mutatja Kocsis és Bazouvet alkati hasonlóságait. Ezeket az alkotói és alkati hasonlóságokra a Bartók mű csodálatos előadása még jobban megvilágította: Bazouvet az a külföldi zongorista, aki érzi és ért - ha nem is annyira, mint Kocsis és Szokolay - hogyan szólnak, hogyan énekelhetőek a magyar dallamok, milyen a magyar nyelv lejtése, és ebből hogyan következik egy Bartók dallam lejtése.
A Chandos kiadóhoz szerződött Bazouvet az öt cédés Haydn mellé - melyet Haydn kutató barátom, mint kiderült, etalonnak tart - felvette a Beethoven szonátákat és a Bartók zongoraversenyeket is. A karmester Vlagyimir Jurovszkij. Őszintén megmondom, kevés jobb felvételével találkoztam e műnek. Bazouvet a magyar elkötelezett rajongójaként van számon tartva Franciaországban - és ez azért nagy szó, mert bár innen nem nagyon látszik, ő a legnépszerűbb és legismertebb francia zongorista. Nem rég ő vette rá Jean Deroyer karmestert, hogy vezényelje Kodálytól a Galántai táncokat; a koncertet - melyen ő Liszt első zongoraversenyét játszotta - a Le Figaro is méltatta.
