A Balogh Tamás Quartet a 2014-es Szimpla Lemming Programban a Fidelio és a Port.hu díját vihette haza, amelyet már több szakmai elismerés előzött meg. Az együttest alapító és vezető, huszonegy éves zongorista-zeneszerzőt elsősorban az foglalkoztatja, hogyan tudja a jazzel megszólítani saját kortársait.
- Először dobolni kezdtél, de aztán gyorsan áttértél a zongorára. Egyértelmű volt a váltás?
- Igen, viszonylag egyértelmű. A zene mindig is foglalkoztatott, de csak tizenhárom évesen kezdtem iskolában zenét tanulni, akkor iratkoztam be dobolni. Nagyon érdekelt a jazz ritmusvilága, jól haladtam a tanulással, majd felvételiztem az Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépiskolába. A diákokból összeválogatott együttesben még dobosként léptem fel, viszont akkor már a kötelező tárgyként tanított zongoraórára bevittem azokat a számokat, amiket én írtam át. A bemutató koncerten már szinte bántott, hogy nem a zongoránál ülök, hanem dobolok.
- Ez párhuzamosan hozta neked a zeneszerzést is?
- A zeneszerzést jól megalapozta a dobolás és megtámogatta a zongora. Sok számomnak előbb találtam ki a dobritmusát, és aztán írtam fölé a dallamot. Szerettem a dobolást, viszont közelebb áll hozzám az, ha a harmóniákat és a dallamot én szólaltatom meg. Egy év dobolás után felvettek zongoraszakra, ahol a jazzelméletet oktató tanárom nagy kedvet csinált a zeneszerzéshez is.
- A pár éve induló karrieredben már számos verseny, díj és nagykoncert szerepel. Mik voltak a legfontosabbak számodra?
- Tizennyolc éves voltam, amikor a zenekarommal megnyertük a Marosvásárhelyi Nemzetközi Jazzversenyt, ezen saját számokat is előadtunk. Én egy bukaresti zongorista fiúval megosztva a legjobb szólista díját is megkaptam. A Magyar Jazz Szövetség által rendezett zeneszerző és hangszerelő versenyen a legjobb combo hangszerelés díját nyertem meg egy számommal, majd a Creative Art díjazottjaként részt vettem a Vukán György tiszteletére rendezett emlékkoncerten a Művészetek Palotájában.
- Mi volt a neveddel megalapított, először trióban összeálló együttes első sikere?
- 2012-ben jelentkeztünk az A38 Hajó Talentométer nevű tehetségkutató versenyére. Itt tíz könnyűzenei kategóriában lehetett nevezni, mi jazzkategóriában közönségszavazattal kerültünk be a döntőbe. Azért is éreztük ezt nagy dolognak, mert bár hívtunk barátokat a koncertre, de közel sem annyi embert, ahányan ránk szavaztak. Nagy elismerésnek éltük tehát meg, aminek az volt a jutalma, hogy demo lemezt készíthettünk az A38 segítségével, és felléphettünk az Újbuda Jazzfesztiválon is.
- A Facebookról ma már viszonylag könnyen lehet tájékozódni arról, hogy egy fiatal zenész miket hallgat. A te kedvenceid közt ott vannak a jazzklasszikusok és olyan világhírű popsztárok is, mint Beyoncé. Jazz-zenészként nálad nincs kizárólagosság a zenehallgatásban?
- Nincs. Mint ahogy azt sem gondolom, hogy a jazz generációs műfaj lenne, mivel ez elsősorban ízlés kérdése. Rám nagyon sokféle műfaj van hatással. Szerintem van jó zene és rossz zene, ebben pedig nem kell mindenkinek egyetérteni. Azt tartom fontosnak, hogy nyitott füllel járjon az ember, és ne stílus, meg albumborító alapján válogasson. Engem az is nagyon érdekel, hogy a kortársaim mit hallgatnak, mi inspirálja a fiatalokat, vagyis hogy manapság mi menő és mi nem az.
- A jazz szerinted lehet menő?
- Természetesen lehet, de ennek az egyik alapvető feltétele a korábban említett zenei nyitottság a zenészek és a közönség részéről is. A jazznek nincsenek szigorú műfaji határai, és éppen ezért sok izgalmas zenei anyagot lehet ötvözni benne. Az egyik kedvenc jazz-zenészem, Robert Glasper mondta egyszer, hogy a jazz tulajdonképpen minden zenének az improvizatív változata. Mindez tehát egyfajta szemléletet tükröz, amiben egyaránt megférnek a komolyzenei, a hiphop, az R&B és a népzenei elemek is.
- Saját együtteseddel, a Balogh Tamás Quartettel ebből a szemléletből adtok majd ízelítőt az Opus Jazz Clubban februárban. Mit kell tudnunk az új felállásról és a műsorról?
- Hidász Tamás dobossal már elsős korunk óta összehangoltan játszunk együtt. Én is doboltam, ezért van egy elképzelésem arról, hogy milyen dobost szeretnék, és ezt benne tökéletesen megtaláltam. Bartók Vince basszusgitárossal a konziból ismerjük egymást, ő általában a humort is hozza a társaságba. A zenekar új tagja Bille Gergő, aki pedig trombitán és szárnykürtön játszik. Mindannyian a Zeneakadémia Jazztanszékére járnak. Az Opus-koncerten saját számok mellett azzal a meglepetéssel készülünk, hogy a dobosunk, Tamás énekelni is fog. Ez egy igazi különlegesség lesz.
