Mai találós kérdésünk: mi az állatvédelemben tevékenykedők kedvenc mondata? Várjunk csak, nem jó a kérdésfeltevés, mert erre mondjuk lehetne az a válasz, hogy: „sikerült kutyát választanom, azt a félszeműt kérem, a háromlábút és vinném a 12 éveset is!”
Ellenben, ha így kérdezem: mi az állatvédelemben dolgozók „kedvenc” mondata? Nos, igen, így már más a helyzet… Mindenkinek más az érzékeny pontja, de a „maguknak ez a dolguk”, „magukat ezért fizetik”, „akkor mégis minek vannak maguk” típusú mondatok számtalan változatát hallva, nehéz sokadszor is nyugodtan és higgadtan megválaszolni a kérdést.
Minden sarkítás nélkül is kijelenthetjük, hogy az ehhez hasonló megjegyzések naponta hangzanak el, akár telefonon, akár személyesen, de elég, ha csak a közösségi oldal egy-egy posztja alatt felsorakozó kommenteket átolvassuk. Sajnos gyakori a támadó felhang is, sokan lesznek csalódottak, frusztráltak, dühösek, ha nem kapják meg pontosan azt, amit elvárnak. Ha nem azt a választ kapják, amit hallani szeretnének. Nekünk pedig rosszul esik a felháborodottság, hiszen igyekszünk a maximumot nyújtani, lehetőségeink határait feszegetve.
Ez egy roppant kényes téma. De nem szabad, hogy tabu téma legyen, hiszen a konfliktusok leggyakoribb oka a tájékozatlanság, az információhiány. Bár már sokszor és sok helyen elhangzott, ezzel a kis irománnyal mégis szeretnénk eloszlatni néhány tévhitet és kicsit összefoglalni azt, hogy milyen okok állnak a háttérben, amikor őszinte sajnálattal ugyan, de nemet KELL mondanunk.
Az leggyakoribb tévhit az, hogy a menhelyek fizetett állatleadó telepek. Az államilag finanszírozott és állami fenntartásban működő gyepmesteri telepek feladata a területi illetékességükhöz tartozó állatok bevétele, begyűjtése. A hangsúly a feladaton van, de még ők sem bírják a mennyiséget! A kóbor állatok, a nem kívánt szaporulatok, a megunt idősödő, beteg kutyák és macskák olyan létszámot alkotnak, hogy ideális megoldás jelenleg nincs. Még ha magamra is vonom az istenek haragját, akkor is kijelentem: aki egy ilyen telepre leadja a saját állatát, az megérdemel jó pár álmatlan éjszakát! Lehet szépíteni, lehet szépelegni, mindig vannak kivételek és mindig vannak extrém esetek. De ne tévedjünk: a törvény szellemében ezeken a telepeken 14 nap elteltével helyhiány esetén altathatóak az állatok. És ennek megfelelően az állatok számára kialakított helyek és körülmények nem egy ötcsillagos szálloda színvonalát tükrözik.
Bár szerencsére sok helyen tapasztalható pozitív változás, lassú átalakulás, humánusabb szemlélet, a gyepmesteri telepek mégiscsak egyenlők a korábbi sintértelepekkel, és a sintér szónak nem véletlenül van nagyon negatív felhangja a köznyelvben. Ez egy állás, nem pedig egy hivatás. Egy szakma, nem pedig szenvedély. Mondhatjuk, hogy aki nem szereti az embereket, az ne menjen, mondjuk orvosnak. Nos, ha ez így lenne, akkor szerintem senki nem panaszkodna annyit az egészségügyi ellátásra…
Mi a helyzet akkor a menhelyekkel? Mi a különbség, egyáltalán van különbség? Van bizony! Ha már a piszkos anyagiakat említettük, akkor a leggyakorlatiasabb különbség az, hogy a menhelyek semmiféle állami támogatásban nem részesülnek! Ezzel a „magukat minek fizetik” kérdést ki is pipálhatjuk, ugyanis minket sajnos semmiért nem fizetnek, már ami az állatvédelmi tevékenységet illeti.
A menhelyeket alapítványok, nonprofit szervezetek tartják fent, akik kizárólag a civil támogatásokból finanszírozzák a tevékenységüket. Magánemberektől, cégektől, társszervezetektől érkezett felajánlások járulnak hozzá a menhelyek mindennapos fenntartásához. Bárki, aki úgy dönt, hogy egy-egy konkrét mentésre, projektre áldoz, akár anyagi, akár tárgyi adomány formájában, az közvetetten részt vesz a menhely működési kereteinek előteremtésében. Ha már a saját házunk táján söprögetünk, a Noé részére érkező támogatás legnagyobb részét az adózók által felajánlott egy százalék teszi ki. Ez sosem titok, minden évben közzétesszük a pontos számokat. A beérkezett pénz nagy összegnek tűnhet, és ha mondjuk tíz kutyát kéne belőle ellátni, akkor arra is telne, hogy miközben César Millán személyesen suttog esti mesét mindegyiküknek, még a fülüket is kipucolja saját kezűleg.
Aki járt már a Noén, vagy akár csak olvasott az állatotthonról, tudja, hogy itt közel ezer állat ellátásáról van szó. Ráadásul nem csupán kutyákról és macskákról, hanem sokféle egyéb állatról, mind különböző tartási igényekkel. Az összes állat rendszeres orvosi ellátásban részesül, sok állat rossz tartási körülmények közül, betegen kerül hozzánk és magas a balesetesek száma is. A Noé helyhiány miatt nem altat. Így aztán olyan feltételeket kell teremteni, hogy az állatok egy része végleges otthonra találhasson a menhelyen. Mindezt figyelembe véve talán nem is annyira nehéz elképzelni, hogy az adózók által felajánlott egy százalék az éves működési költségnek csupán a felét fedezi.
Bár igazán impozáns területen fekszik az Állatotthon, a befogadott állatok száma is impozáns. Ráadásul nagyon sok kutya és a gondozásunkban lévő macskák nagy része ideiglenes befogadók otthonában várja a gazdisodást. Az első és legfontosabb mindig a biztonság, a már gondozásunkban lévő és a frissen bekerülő állatok biztonsága, egészségvédelme, megfelelő körülményeinek megteremtése. Ezt viszont sajnos csak és kizárólag akkor lehet megvalósítani ha, megszabjuk a korlátokat.
Mik ezek a korlátok, mik azok a tényezők, amik megakadályozzák, hogy bármikor, bármennyi állatot azonnal fogadni tudjunk?
A legfontosabb a hely, mert akármennyire is nagy területen fekszik az állatotthon, az újszülött, még szopós kiscicákat nem tanácsos a vak lovak legelőjén szabadon engedni. A balesetes, nyílt töréssel bekerült kutyát sem igazán szoktuk a disznók között elhelyezni, az elárvult süni pedig nem biztos, hogy örülne egy polcnak a hűtőszekrényben… Viccet félretéve, a frissen bekerült állatok karanténozása egy olyan követelmény, amiből nem engedhetünk. Egyetlen kivétel sok áldozatot vonhat maga után, hosszú időre ellehetetlenítené a meglévő állatok biztonságos elhelyezését is, nemhogy az újak fogadását.
Aztán bizony megint ott van a fránya pénz kérdése. Az állatorvosi ellátás, az oltások, a chip, az ivartalanítás, a betegségek, balesetek kezelése, a rehabilitáció. Aki volt már saját állattal állatorvosnál, tudja, hogy milyen összegekről beszélhetünk, csupán egy egészséges állat oltása esetében is.
És végül az idő. Szintén mindig kevés van belőle. A NOÉ szerencsés helyzetben van, mert van néhány főállású dolgozója. De sajnos ez édeskevés, az önkéntesek segítsége pedig nélkülözhetetlen. És akkor itt vissza is kanyarodnék a legelejére. Azokhoz, akik a telefonvonal, az internet másik végén rendszeresen megkapják a „maguknak ez a dolguk” dorgálást. Ők azok az önkéntesek, akiknek nem ez a dolguk.
Akiknek a „fizetségét” kutyanyálban, macskaszőrben, esetleg lócitromban mérik. És vannak olyan fanatikusok, hogy még örülnek is neki! Szívvel-lélekkel csinálják, számukra ez tényleg szenvedély, hivatás. Az állatvédelemre a szabadidejüket áldozzák, de nekik is van munkahelyük, családjuk, otthoni teendőik. Lehetnek betegek, fáradtak, amikor senki nem helyettesíti őket.
Az eddig leírtak minden állatvédő szervezetre, menhelyre vonatkoznak. Vannak jobb és rosszabb helyzetben lévők, csodát tenni azonban egyikük sem tud. Így mielőtt legközelebb felháborodottan leírod azt, hogy „egy csomószor telefonáltam, de senki nem segít, mégis mit kéne csinálnom???”, akkor gondold végig azt, hogy kiknek teszel szemrehányást. Az állatvédelemnek kicsiny országunkban nincs gazdája. Ez senkinek sem dolga, mégis mindannyiunk közös felelőssége. Senki nem lesz hős attól, hogy összeszedi az elárvult kiskutyát, a kidobott kismacskát, hazaviszi, ápolja, gazdát keres neki. Ha te nem segítesz, más sem fog tudni. Ha te vagy ott éppen, neked kell segítened. Nem lehet a megoldást mindig mástól várni. A más, a menhely, az alapítvány, ha tud, segít. Ha nemet mond, annak oka van, nyomós oka. Nem leszel hős, ha nem hagyod magára a védtelent. EMBER leszel.
A NOÉ Állatotthon MiniMenhely projektjéről ITT olvashatsz bővebben!
Hogyan segíthet?
Mit kell tudni az ÖNKÉNTESKEDÉSRŐL?
22 év.
Több tízezer megmentett állat.
És ők számunkra nem csak számok....
