Világszerte idősödő emberek millióit bántalmazzák, mellőzik vagy zsákmányolják ki évente: az idősek bántalmazása elleni világnapon – június 15-én – az ENSZ erre hívja fel a figyelmet. Ám nem csak családokban történik idősbántalmazás – kevesen tudják, hogy nagyszüleikkel, szüleikkel az otthonokban valójában mi történik. Az aggodalmakat egy pszichiátriai intézményben nemrég végzett ombudsmani vizsgálat teszi igazán időszerűvé Magyarországon.
A közelmúltban a szentgotthárdi pszichiátriáról állapította meg vizsgálat – melyet Székely László, az alapjogok biztosa több kezelt bentlakó panaszlevele nyomán indított el –, hogy megengedhetetlen módszerekkel büntetik a bentlakókat. A múlt héten napvilágot látott ombudsmani jelentés pedig egy debreceni bentlakásos pszichiátriai otthonról szólt, ahol az emberi jogi vizsgálat szerint a „terápiás” ház olyan feltételeket biztosít a bentlakóknak, melyek nem állnak távol a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés kategóriájától.
Az ingerszegény intézményi környezetben „az idősebbek leginkább heverésznek vagy alapvetően céltalanul lődörögnek a folyosón...” – fogalmazódik meg az említett jelentésben. A debreceni pszichiátriai gondozó intézmény az adófizetők pénzét azonban nem erre kapta, hiszen a honlapján is olvasható ígérete ez: „Mentális gondozással és szocioterápiás foglalkozásokkal (munkaterápia, terápiás -és készségfejlesztő foglalkozás, szabadidős tevékenységek) segítjük a lakóink életét, életminőségét.”
Sajnos, azonban sokkal többről van itt szó, mint az egyszerű „mellőzésről” a jelentés szerint: nincs elegendő WC; kevés az ápoló; alkalmaznak rácsos ágyat, ami törvénytelen; a férfi gondozottakat is nők fürdetik; a bentlakók családot nem alapíthatnak, abortuszra kötelezik a nőket; a bentlakó párok gyakran a kertben közösülnek. A legfeljebb egyórás elzárást akár napokra, hetekre is elnyújtják, és még számos módon korlátozzák a 250 beteg életvitelét... Ráadásul, az ombudsmani jelentés szerint a pszichiátriai otthonban évente igen nagy számú, 20–25 haláleset történik; sokan a cukorbetegség szövődményei miatt hunynak el: „Az antipszichotikumok szedése és a cukorbetegség kialakulása között dokumentált összefüggés áll fenn.”
Szedi tehát áldozatait a pszichiátriai „gondoskodás”: egyszerűen pszichiátriai szereket adnak a bentlakóknak. Azonban a pszichiátriai szerek gyógyítóképességét tudományosan soha nem igazolták, ráadásul, hasonló alapanyagokból készülnek, mint az utcákon kapható illegális drogok, s így szedőiket életük végéig függővé teszik. Az életük vége pedig jól láthatóan túl korán elérkezik – a nagyon magas, évi kb. 10%-os elhalálozási arány pontosan ezt mutatja.
Érdemes a debreceni pszichiátriai otthon mottóját fölidézni: „A szépség mindenütt ott van. Nem rajta múlik, hogy nem tudjuk meglátni.” Működési ars poeticáját a pszichiátriai intézmény megfogalmazhatta volna így is: Az emberi jogok mindenütt jelen vannak – nem a jogokon múlik, hogy mi magunk semmisnek tekintjük őket...
A területért felelős Emberi Erőforrások Minisztériumától Czibere Károly szakállamtitkár azonnali és rendkívüli vizsgálatot rendelt el, miután megdöbbentő, méltatlan körülményeket találtak Debrecenben. „Ha valaki nem oda való, akkor azt el kell tanácsolni ettől a pályától” – fogalmazott.
Érdemes volna hát szeretteink és önmagunk érdekében ezt a kérdést így megvizsgálni: ideje volna a pszichiátria egészét az idősgondozás területéről eltanácsolni, mielőtt – az Alaptörvényt és a nemzetközi emberi jogi egyezményeket egyaránt sértő működésével – „kegyes halálban” részesíti az életük végére oly kiszolgáltatottá váló hozzátartozóinkat: az időseket.
